Dohányzás és depresszió, OTSZ Online - Dohányzás hatása a mentális állapotra
Az NCCN új irányelvei a dohányzás felfüggesztéséről A felnőtt populációban a depresszív zavarok és a dohányzás a globális betegségteher fő tényezői közé tartoznak, és széles körben dokumentált a dohányzás és a rossz mentális állapot közötti összefüggés is. A folyamat kétoldalú: a dohányzásra való rászokás rontja a mentális állapotot, ugyanakkor a mentális problémáktól szenvedők nagyobb eséllyel szoknak rá a dohányzásra.
A kétirányú összefüggés magyarázatára már többféle teória született.
Ilyen például annak felvetése, hogy a dohányzás és a mentális állapot hátterében azonos tényezők állhatnak, többek között a genetikai sérülékenység. Ismert tény, hogy ha egy dohányos és különösen egy idős dohányos felhagy szenvedélyével, akkor csökken a dohányzás negatív testi hatásainak jelentkezése. De mi a helyzet a mentális egészséggel? Az idősebb dohányosok számára ritkábban ajánlják fel, hogy vegyenek részt a leszokást segítő professzionális programokban, mint a fiatalabbaknak, mivel az egészségügyi dolgozók sokszor úgy tapasztalják, hogy idősebb korban kisebb a sikerességi arány.
Ezen túlmenően az orvosok sokszor attól félnek, hogy a dohányzásról való leszokás felerősíti a mentális problémákat azok esetében, akik egész életükben dohányoznak.
A most közzétett új kutatásban Lion Shahab és munkatársai University College London cáfolják ezt a vélekedést. Eredményeik azt jelzik, hogy a dohányzás és a mentális egészség közötti bidirekcionális korreláció két iránya nem egyenértékű, ami pontosabban azt jelenti, hogy inkább a mentális egészség az, ami a dohányzás mellett tartja a beteget. Egy lépéssel továbbmenve azt is megállapították, hogy idős dohányzás és depresszió a dohányzás abbahagyása nem súlyosbítja a depressziót.
Az anamnézisben szereplő mentális betegség azonban csökkenti annak esélyét, hogy az adott személy megpróbálkozik a leszokással, és ha mégis, akkor kisebb a sikeres leszokás valószínűsége. Mindent egybevetve, a fenti megállapítások meggyőzően arra utalnak, hogy az idősebb dohányosokat, ezen belül a depresszióban szenvedőket határozottan bátorítani és támogatni kell a dohányzásról való leszokásban, illetve a depressziós betegek számára további segítséget kell adni a cél eléréséhez.
A leszokásnak semmiféle kedvezőtlen következménye nincs, ugyanakkor jó esély van az általános egészségi állapot javulására.
Eredményeink azt jelzik, hogy a dohányzásról való leszokás nem rontja, sőt akár még javíthatja dohányzás és depresszió a mentális állapotot, akár azoknál is, akik egész addigi életükben dohányoztak. A depressziós dohányosok ugyanakkor több segítséget igényelnek a klinikustól az egészségi egyenlőtlenségek megszüntetésében.
